Ezzel a kijelentéssel indul a Bohémélet örökké fagyos kacsójú hősnőjének bemutatkozó áriája, s most ez az új blog is ezzel az idézettel köszön be. Az operáról és az Operáról szóló posztok sorjáznak majd itt: informatívan, érdekesen – és mélyen elfogultan. Mert ezt a blogot a műfaj tántoríthatatlan hívei, sőt mi több, szerelmesei írják majd, akiknek bevallott céljuk, hogy népszerűsítsék az operát.

A reménybeli olvasó tehát arra számíthat, hogy mától kezdve az opera világát bemutató írásokat fog találni ezen az oldalon. Hol egy műről, hol egy motívumról, hol meg az operáért dolgozó művészekről vagy a számukra biztonságot nyújtó háttéremberekről szólnak majd a posztok. Az opera világa nemzetközi, s ez eljövendő posztjainkból is kiderül majd, ám a legnagyobb figyelemmel a hazai operaéletet, s különösen a Magyar Állami Operaház aktualitásait fogják kísérni e blog írói.

Az opera él, sőt virul, s ha szüksége is van ránk meg persze a jövő közönségére, azért ez a viszony legalább is kölcsönös. Vonzó, sőt trendi műfaj, s ami ennél sokkal fontosabb: évszázadok óta segít szépséget és értelmet találnunk az életben. Nélküle lehet ugyan élni, de minek.

Erről az alapvető emberi szükségletről szól majd ez a blog.